Mindig is nagy álmom volt, hogy létrehozzak egy olyan fiataloknak szóló helyet ahova bármikor be tudnak jönni, otthon érzik magukat, meghallgatják őket és figyelnek rájuk. Egy olyan helyet ahova én is jártam volna gyerekként. Ez 2018 tavaszán megvalósult - ekkor nyitottuk meg a Konkávot. Azóta kívülről fújom a legújabb slágereket, keresem a legmenőbb társasokat és követem a Konkávosok életét. 

Jelenleg az ORZSE-én tanulok szociális munkás szakon. Több, mint 10 éve foglalkozom színházzal, illetve körülbelül 5 éve tartok dráma foglalkozásokat gyerekeknek. Számomra a legfontosabb a gyerekekkel való foglalkozásban, hogy segítsem őket felismerni szükségleteiket, igényeiket, feltárni személyiségük rétegeit. Úgy gondolom, hogy az önismeret az alapja annak, hogy a gyerkőcök idővel elégedett és sikeres felnőttekké váljanak a kisebb-nagyobb közösségekben és a munka világában.

Rengeteg dologgal foglalkoztam már az életem során, de az utóbbi 10 évben érdeklődésem fokozatosan egyre inkább a nem formális oktatás, mentorálás, készség-és képességfejlesztés felé fordult. Igyekszem folyamatosan képezni is magam ezeken a területeken, jelenleg a Károlin tanulok pszichológiát. A Konkávhoz először angoltanárként csatlakoztam 2 éve, de igazából már a kezdetektől nyomonkövetem és szívemen viselem a hely és az oda járó gyerekek sorsát. Mélyen hiszek abban, hogy minden gyereknek és fiatalnak jár egy biztonságos tér, ahol figyelmet, támogatást, segítséget kap. Ahova bármikor bemehet, ahol beszélgetnek, játszanak, vagy csak üldögélnek vele. Ahol biztonságban kísérletezhet, kérdezhet, és fedezhet fel új dolgokat. Szerintem a Konkáv pont egy ilyen tér. És én nagyon örülök, hogy egy ennyire értékteremtő és hiánypótló kezdeményezésben dolgozhatok.

Végzettségem szerint magyar tanár és könyvtáros vagyok, de sosem tudtam elképzelni magam a hagyományos iskolarendszer kereteiben. Újságíró lettem, írtam és szerkesztettem újságot, könyvet, tévé-műsort… Ami ezeknél fontosabb, hogy közben felnőtt mellettem a fiam – életem fő műve (eredeti bőrkötésben). És lett időm, amit szerettem volna - szeretnék hasznosan eltölteni…
2022 januárjában csatlakoztam a Konkávosokhoz. Jó ideje „figyeltem” őket a fészbukon, és bizony kissé irigy voltam, mert régi vágyam volt egy ilyen vagy ehhez hasonló helyen gyerekekkel foglalkozni. Az első „konkávos” délután pedig eldöntött mindent és hamarosan függő lettem. Ma már nagyon hiányzik, amikor valamiért nem tudok jönni/menni, és csak remélem, hogy legalább ugyanannyit tudok adni a gyerekeknek, amennyit én is kapok Tőlük…